Dióhéjban
A Waldorf-pedagógia tartalmát és módszereit a gyermekek életkori sajátosságaiból és azok változásaiból meríti és teszi gyakorlattá. A Waldorf-iskola gyermek-, és személyiségközpontú, képességfejlesztő iskola, melyben a művészeti és gyakorlati készségek fejlesztése azonos súlyú a közismereti képzéssel.
A Waldorf-iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését harmonikus egységben kezeli:
- a szív iskolája, mert a művészeteknek, mint az érzelmek megformált kifejezésének nagy szerepet tulajdonít;
- a kéz iskolája, mert a mozgás, a végtagok fejlesztésén keresztül neveli és erősíti a gyerek akaratát;
- valamint a fej iskolája is, amennyiben a hagyományos értelemben vett tanagyag elsajátításán túl a pontos megfigyelés, a gondolkodás és az önálló következtetés képességének fejlesztését is célként tűzi ki.
- A Waldorf-pedagógia a nevelést művészetnek tekinti, a tanulási folyamatot pedig a szabadság eszközének, amellyel elvezethetjük a gyermeket önmagához, hogy felnőttként képessé váljon saját útjának felismerésére és követésére.
A Waldorf-iskola
- sokoldalúan fejleszti a gyermek testi, lelki és szellemi készségeit,
- megteremti az ehhez szükséges feltételeket;
- az életkornak megfelelően az egyéni vélemények, vélekedések, világlátás kialakítását támogatja a helyett, hogy meggyőződéseket közvetítene;
- elismeri és tiszteletben tartja minden diák egyediségét, individualitását;
- támogatja a tanulóban a világ megismerésére irányuló kíváncsiságot,
- a környezet iránti felelős magatartást és tenni akarást.
