A Waldorf-iskolákban epochális tanítás, szakórák, gyakorlatok és projektek rendszerére alapul az oktatás. Az iskolai élet szervezése, az óra- és napirendek kialakítása az életkori sajátosságoknak és a tanítás ritmusának figyelembe vételével történik.

A közismereti tárgyak oktatása epochális, ciklikus rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül a tanítás első két órájában, az ún. főoktatás keretén belül folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Ezután következnek a szakórák (pl. idegennyelv, művészeti tantárgyak). Természetesen ez utóbbiak esetében ha összefüggő feladat vagy projekt jellegű munka adódik, akkor ezeket is lehet  tömbösített formában, epochálisan tanítani.

Minden osztálynak saját osztálytanítója van, aki ideális esetben nyolc évig kíséri az osztályt. Az osztálytanító tartja a reggeli főoktatást és a képesítésének megfelelő szakórákat a saját osztályában.

A Waldorf-iskola rendszeres szóbeli és szöveges írásbeli értékelést ad minden tanuló fejlődéséről minden életkorban, osztályzást a 10-11. osztályig nem alkalmaz, onnantól a szöveges értékelés mellett a továbbtanulási rendszer miatt osztályzatokat is ad..

A komplex művészettel való nevelési program – a Waldorf-szemléletű művészetoktatás – a maga összetetten kezelt, elsősorban a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére ható, minden tanulóra kiterjedő sajátos művészeti tevékenységekkel egyenlő módon és mértékben fejleszti a gyermek intellektuális, érzelmi és cselekvésben megnyilvánuló – gyakorlati – képességeit. Ezért a művészi készségek fejlesztése mellett alkalmas a tanulási és viselkedési problémák kialakulásának megelőzésére, az egészség megőrzésére.

A „Waldorf művészeti nevelés” tantárgyai a közismereti tárgyakkal egységes tantervet alkotva a kötelező órák részei.

A Waldorf-iskola fontosnak tartja a gyermek természetéből adódó spontán vallásosság  gondozását.  A szabadvallás-oktatás ennek lépésenkénti tudatosulásához nyújt támaszt. A szellemi dolgok irányában megnyilvánuló érzés az, amit a tanárok ápolni kívánnak, nem pedig a bennük való hit.

A tantárgyak között megjelennek a speciális Waldorf-tantárgyak: az euritmia, a mozgás és testnevelés és ezen belül a Bothmer-gimnasztika, a kertművelés, illetve a  felekezetektől független szabad vallás órák.

A tizenharmadik évfolyam az érettségire való felkészülést szolgálja.

A Waldorf-iskolák évmenetét a világban az adott kulturális közeg ünnepei határozzák meg. A kultúra mint az „életet-szabályozó elv” minden szellemi működés legfőbb hatóereje. Magyarországon a keresztény ünnepkör határozza meg az év rendjét.

A nemzeti ünnepeinket életkoronként más és más, szintén az iskolák által (a jogszabályok által meghatározott keretek között) tudatosan meghatározott módon ünneplik meg.

A Waldorf-iskolában a tanítás záloga és a tudás forrása nem a tankönyv, hanem a tanár. Ő választja ki azt a tananyagot és tanulási formát, amely a gyerekek adott csoportjának leginkább megfelel. Maguk a gyerekek készítik el könyveiket, nyomtatott tankönyv használata csak felsőbb osztályokban fordul elő.

A Waldorf-iskolákban délutánonként fenntartott napközi elsősorban a gyerekek szociális kompetenciáit fejleszti. A fantázia erőket megmozgató és testi ügyességet kívánó szabad- és a pedagógus által vezetett (többnyire udvari) játék a napköziben töltött idő meghatározó eleme.

A Waldorf-iskola mindig szülők elhatározásából jön létre. A szülői munka azonban nem ér véget az iskola elindításával, mivel az ott dolgozó pedagógusok nevelő partnerként tekintenek a szülőkre. Annak érdekében, hogy elveiket, gyakorlatukat, értékrendjüket harmóniába hozzák, a tanárok rendszeres szülői esteket szerveznek az osztályba járó gyerekek szüleinek.

A Waldorf-iskolák az általános műveltséget megalapozó képzés mellett a kerettantervből adódóan ellátják az alapfokú művészetoktatás feladatait is. A fenntartói tevékenységet a szülői közösség a civil szervezetekről szóló jogszabályok keretei között látja el, jelentékeny önkéntes személyes közreműködés vállalásával és az intézményfenntartói cél anyagi támogatásával.